Best of lost days vol.4

Első fecske

Tényszerű tudósítás a kötetbemutatóról az Apokrif folyóirat online kiadásában.

Best of lost days vol.3

After

Remek volt a bemutató, köszönöm mindenkinek, aki el tudott jönni! Miklósvölgyi Zsolt barátomnak hála néha szakmai gellert kapott a beszélgetés, ami szerintem kimondottan jót tett neki. A vargabetűk után Egyed Bea és Újvári Milán átütő performansza következett. Az est hivatalos részének zárásaként pedig mindenki a szennycímoldalra kapott dedikációt, ami vagány és praktikus dolognak tűnt, de volt, aki megorrolt érte... ezer bocsánat!

Bemutató

Ma mutatjuk be a FISZ Könyvek sorozat legújabb, 57. kötetét, a Saját nézőt.

Helyszín: Anker Klub (1062 Budapest, Anker köz 1-3.)

Kezdés: 19:00 óra

A szerzővel beszélget: Miklósvölgyi Zsolt szerkesztő, esztéta, PhD-hallgató (PPKE-BTK)

Táncolnak: Egyed Bea és Újvári Milán táncművészek (improvizatív munkabemutató egy készülő új duettből, további információ: http://radioballet-blog.blogspot.hu/ )

Dedikál és felolvas: Rhédey Gábor

Később zenél: DJ Minek

Ismételhetetlen

Hátad mögött a tengerrel
találhatsz még állóvizet,
akár hajózható méretűt is –
de soha többé azt a zöld felszínt,
soha azt a mozgásban lévő nyugalmat.

Hátad mögött a tengerrel
találhatsz még kikötőket
angolnaszagú ivókkal, tetovált nőkkel,
de soha többé azt a szép meszticet,
soha azt az olcsó ópiumot.

Hátad mögött a tengerrel
találhatsz még hálót csónakkal,
foghatsz az édesvízben is egyet-mást,
de soha többé azt a méretes,
soha azt a segítőkész aranyhalat.

Best of lost days vol.2

Egy elfeledett zenekar kevesek által ismert csúcsteljesítménye. Mi ronggyá hallgattuk. A legenda úgy tartja: a banda sosem dolgozott stabil felállással, csak fellépésre, stúdiózásra verődött össze egy változó társaság. Leszámítva az énekest, aki megunva az irodai munkát, az utcán guberálva tartotta el magát, és bármikor leállította a koncertet, hogy kedvenc filozófusai könyvéből olvasson fel. Nem akarom tudni, így volt-e. Emlékek kapcsán gyakran érez így az ember.

Rehab

Tanulj újra mindent. Mint egy amnéziás.
Adj nevet a tárgyaknak, és ami megint
a tiéd, arról próbáld kopása alapján megállapítani,
hogy meddig használhatod még.
Mint háborúból hazatért gazda: mérd fel,
birtokod a határmódosításokkal meddig ér.
Ne legyenek kétségeid, hordd fel a pince
összes borát, és locsold szét a kertben.
A szolgát, aki eddig javaidért felelt, és gondosan
ápolt betegséged alatt, másnap bocsásd el.
Békeidőben neked kell egyben tartanod
a széltől és golyóktól tépett gazdaságot.
Arass és vess újra: halántékod mögött
alkonyatkor felizzik egy repeszdarab.

Best of lost days vol.1

A Saját néző megírása idején leginkább zenék szóltak. Meg persze mobiltelefonok, kapucsengők, hangosbemondó és aprópénz. Reménytelen szerenádok és édes nevetés. Ezek a számok adták az események hátterét, fejezték ki vagy épp alakították a hangulatot. Nem a szövegekhez íródtak, és a szövegek sem hozzájuk. De adaléknak talán jók.

Finis

Elkészült egy könyv. Sok év munkája. Talán épp ezért idegen. Érzések, amelyeket nem érzek, gondolatok, amelyek már nem jutnak eszembe. Mégse poros. Nekem legalábbis. Megvan a helye. Fent a polcon. Az már eléggé messze van. Csak azt nem tudni, ott marad-e.