Best of lost days vol.2

Egy elfeledett zenekar kevesek által ismert csúcsteljesítménye. Mi ronggyá hallgattuk. A legenda úgy tartja: a banda sosem dolgozott stabil felállással, csak fellépésre, stúdiózásra verődött össze egy változó társaság. Leszámítva az énekest, aki megunva az irodai munkát, az utcán guberálva tartotta el magát, és bármikor leállította a koncertet, hogy kedvenc filozófusai könyvéből olvasson fel. Nem akarom tudni, így volt-e. Emlékek kapcsán gyakran érez így az ember.